Képregénykedvelők, -gyűjtők és egyéb állatfajták

Az ősbölények

Válasszuk a legkézenfekvőbb megoldást; önmagam!
1958-ban születtem, a képregényeket hétévesen kezdtem el gyűjteni. Régi, óbudai bérházban laktunk, és a ház gyerekei egy szomszédtól megkapták ajándékba az összes Fülest a legelső számtól kezdve. A tévében dübörgött a Kimittud?, "Pókháló van már az ablakon", és mi felosztottuk magunk között a kiszedett képregénysorozatokat.
Az iskolában terjesztették a Pajtást és a szocializmus igéjét, keresztanyám cipőjében (tömésként) megtaláltam a Magyar Ifjúság egy oldalát, két lakással odébb meg járatták a Népszavát, amiben Sebők Kétéltű embere futott.
[Akkoriban még mindenki pálinkát főzött. Édesapám egy csatos tetejű tejeskannából készített lepárlót, a konyhaszekrény tetején vödrökben ért a cefre. Szentkuthy bácsi (akinek olyan büdös volt a cipője, hogy a kutyája belepisált) az első főzetet szerette: "- Vakuljak meg! Ez a legjobb! A réz eleje!"]
A spájzban el voltak téve a lepedőnyi méretű Magyar Ifjúságok (festésre), bennük a klasszikus Gugi képregényekkel.
E hibátlan kezdet után serdülő koromban kétszer számoltam fel a gyűjteményem (egyszer Tarzan-könyvekre cseréltem, másodjára meg úgy véltem, én már kinőttem ebből), de rá kellett jönnöm, hogyha a képregénygyűjtés infantilis dolog, akkor én örök életemre infantilis maradok.
1978-ban hirdettem a Magyar Ifjúságban az alábbi szöveggel: "KÉPREGÉNYEKET cserélnék. Évek óta gyűjtöm, bekötöm vagy albumba ragasztom a különféle lapokban megjelent képregényeket. Különösen a Korcsmáros Pál által rajzolt képregényeket kedvelem. Gyűjteményem gazdagítására szívesen cserélnék régebbi lapokban, a Magyar Ifjúságban, a Képes Újságban és a Lobogóban megjelent képregényeket."
Mudrák Józsi bátran felvállalta másságát, és jelentkezett a hirdetésre. Amikor újpesti otthonában (pincéjében) felkerestem, kiderült, hogy Józsi (bácsi) valójában egy féllábú, nyugalmazott fegyőr.
Ő rajzlapokra, enyvvel ragasztotta fel a körbevágott képregényoldalakat. Az elkészült könyvtestet vastag kartonlemezek közé kötötte. Így tartós, de ménkű nehéz kötetek születtek. Nála ismertem meg az újvidéki Jó Pajtás és az erdélyi Jóbarát sorozatokat.
Itt találkoztam a kecskeméti illetőségű Podmaniczky Ferivel, aki bútorasztalos volt, és nagyon ügyesen rajzolt.
(Azóta túl vagyunk az ötvenedik, közösen készített képregényünkön. Sőt; Feri az egyetlen, akiben megbízok annyira, hogy a képregényeimet bekötheti, kötetekbe ragaszthatja.)
Mudrák Józsi bácsi halála után mi vásároltuk meg a családtól valami bagatell áron a képregényeket. Akkoriban komplett idiótának tartották a képregénygyűjtőket.
A karcagi Őrlős Attila is a hirdetésre jelentkezett. Amikor lementem az alföldi faluba, egyenest a képregénygyűjtők Mekkájába csöppentem.
Itt Horváth Zoltán kezdte anno dacumál gyűjteni a képregényeket, aki időközben Dejtárra tette át a székhelyét.
Reményi Sándor, Őrlős Attila és Nagy János az ő nyomdokain haladtak és járták, túrták a környékbeli MÉH-telepeket. Később Pandur Lajos is csatlakozott a nagy trióhoz.
Őrlős Attila valóságos unicum volt a gyűjtők között. Ő találta ki a képregényarchiválás legtöbb fortélyát. Amit lehet, ne ragassz fel, hanem egész laposban köttesd be! Ha mégis ragasztanod kell, csak Technokol Rapiddal dolgozz, mert a kristályragasztó és a halenyv később átüti a papírt! Hagyj keskeny keretet a kivágott képregényoldal körül! Egyenként vágd méretre a képregénylapokat! Cellux-szal soha ne ragassz, mert az később leválik, és nyomát csak a tiszta aceton oldja! (No meg a színes nyomdafestéket, mint az utóbb kiderült!)
Hatalmas csereberék kezdődtek, melyeknek én voltam a mozgatórugója, mivel ők soha nem cseréltek egymással semmit. Mindennek pontosan tudták az értékét, egy az egyben meg nem akartak csencselni egymással.
Időközben felbukkant Veér Károly is Zalalövőről, aki nemsokára felszámolta a gyűjteményét. (Az idei Képregényfesztiválon találkoztam vele. Időközben a közép-dunántúli Regio Regia főszerkesztője lett, de rajongása a képregények iránt máig megmaradt.)
A '90-es évek elején Weckermann Béla a Könyvvilágban keresett megvételre régi Pajtásokat és Tábortüzeket, és eszméletlen mennyiséget vásárolt belőlük. (Érdekes, hogy az A4-es, barna alapú Tábortűz akkoriban nem bukkant felszínre.) Én átvettem tőle a neki nem kellő példányokat, majd később (amikor már nem érdekelte annyira a gyűjtés) az alapsorozatot is.
Bélán keresztül kerültem kapcsolatba Bőcs Auréllal Süttőről, akivel azóta is szorgosan csereberélünk. A duplumokat szoktam levinni hozzá, amiért ő a cseréiből ad ellentételezést. Bár általában nem "épülök", nem gyarapszik a gyűjteményem, de átrotálom, átforgatom az anyagot, hátha ezzel a megváltozott összetételű csereanyaggal már tudok üzletelni a többi gyűjtővel.
A karcagiak ajánlására kerestem meg Horváth Zoltánt is, akiből komoly nyomdai háttérrel rendelkező szakember lett.
Munkahelyi kiküldetés gyanánt egy ZIL-lel mentünk le a kollégámmal Sopronba egy csápos emelőért, és visszafelé ugrottunk be Dejtárra. Az ócska ZIL-nek csutkagázzal 50 km/h volt a végsebessége, és olyan 40 liter benzint evett. Azon a kora őszi délutánon egy olyan barátság vette kezdetét, mely példaértékű lehet akárki számára. Minden évben megjelenünk Zolinál az aktuális feleségemmel, barátnőmmel, és kiesszük (isszuk?) a vagyonából.
Kertész Sanyival is ekkoriban találkoztam Nyíregyházán. A "Szuperhősök Magyarországon" bepillantást engedett az 1945 előtti honi képregénytörténetbe, amiről akkoriban halvány fogalma sem volt senkinek. Nekem sem.
Képregényes bibliográfiáimmal és cikkgyűjteményemmel én is igyekeztem segíteni a munkáját. Két, családias hangulatú, "ereszdelahajamat"- jellegű képregényfesztiválon is résztvettem, amit ő szervezett. (Úgy szeretem ezt a Sanyát, mint otthon az édesanyát! Hujujujujujujú!)

Képregénygyűjtők Karcagon 1.
Felül: Ürge László, Pandur Lajos, Gross Péter, Őrlős Attila és Nagy János
Alul: Podmaniczky Ferenc és Kiss Ferenc

Ez fantasztikus!

Ez idő tájt sokat jártam a Kazinczy utcába, a Tóth Andris-féle antikváriumba. Akkoriban még fantasztikus könyveket és ponyvákat is gyűjtöttem.
A Tóthnál minden fellelhető volt a Nováktól kezdve egészen a kézzel gépelt "Vanek úr Párizsban"-ig. Nála ismerkedtem meg a Gross Petivel, aki egy sci-fi képregény bibliográfia összeállításán fáradozott. Jó barátok lettünk, ivócimborák.
Később csatlakozott hozzánk a Szatmáry Öcsi, akivel a PeCsában jöttem össze, illetve a Péter hozadékaként a Krisztus, alias Takács Józsi.
Krisztus az elején csak fantasztikus képregényeket gyűjtött, majd később bővítette a repertoárt.
Az irredenta könyvek fölött árpádsávos zászló, egy megsárgult emberi koponyán 48-as nemzetőr csákó. A vécében hatalmas Kádár plakát nézett szembe szomorúan a dolgát végzővel.
A négyünk által elfogyasztott eszméletlen mennyiségű pia egyenes arányosságban volt a tudással, amit a fejünkben őriztünk.
Az oroszlányi képregényfesztiválon határoztuk el, hogy a hazai képregénykiadás fellendítése érdekében megalapítjuk a Comixpack Bt.-t, melynek jómagam, Gross Peti, Szatmáry Öcsi és Horváth Zoli voltunk a tagjai.
A bété egyetlen percig sem üzemelt, még a Kalóz 0. számának kikiáltott Profil magazint is alig tudtuk önerőből megjelentetni. Sajnos a képregénykiadáshoz is ugyanaz a három, "pé" betűvel kezdődő dolog szükségeltetik, mint a háborúhoz!
A Verne-gyűjtői körben ismertem meg a dunaújvárosi Erdélyi Józsit, aki bizonyos Franklin Verne kötetekért elcserélte a Pajtás gyűjteményét és a Magyar Ifjúságjait. Harminc évfolyamnyi nyomdatiszta, bekötött Pajtáshoz jutottam, és az első tíz évfolyam romos, de eszméletlenül ritka Magyar Ifjúsághoz.
Ha már úgy alakult, Korcsmároshoz hozzákarmoltam a teljes hazai palettát. Már csak a Népszavák hiányoztak - legalábbis egy darabig.
Egy világvégi, nyírségi kis faluban élt Sütő Csabi, aki Sebők-mániás gyűjtő volt. Nem csak Sebők képregényeit, de az illusztrációit is igyekezett összegyűjteni a Pesti Izétől elkezdve egészen a kártyanaptárak pin-up girljeiig.
Hogy miért cserélte el velem a teljes Népszava anyagát, ahol az egymásra rakott képregénykötetek a padlótól a mellkasomig értek, máig nem tudom. De a gyűjtemény mindenesetre jó kezekbe került. Az enyémekbe.

A pesti fiúk
Felül: Gross Péter és Szatmáry "Öcsi" József
Középen: Wéber "MyCream" Tamás, Takács "Krisztus" József és Szlenka Attila
Alul: Kiss Ferenc

Új hullám

A '90-es évek közepén tűnt fel a képregényes porondon Ürge László Nyírbátorból. Az építész aránylag kis gyűjteménnyel, de tetemes forgótőkével indult, így hamar felküzdötte magát az első öt gyűjtő közé.
Akkoriban lett öngyilkos Cs. Horváth Tibor. Hatalmas örökségét kettőnknek sikerült megvásárolnunk.
A gyűjtőkkel mindig is igyekeztem megtartani és ápolni a jó kapcsolatot. Balog Zolival első csereberénk óta nexusban vagyunk, most is dolgozunk a Fülesbagolyba. A Windomos Domján Zolinak is sokszor segítek régi nyomatokkal az eredeti Sebők oldalak kiegészítésében. (Csakúgy, mint a Képes Kiadónak.)
A '90-es évek elején jelentkezett a MyCream popparódia együttes (Kiváglak, homorú hamutál!) frontembere: Wéber Tamás. Amikor kategorikusan kijelentette, hogy csak a Füles képregényeit szeretné teljessé tenni, mosolyogtam. Mindig így kezdődik. Először csak ez, aztán az, hozzá meg egy kis amaz.
Én is úgy éreztem, hogy leállok a magyar, alkotói képregényeknél. Aztán elkezdtem gyűjteni a magyar vonatkozású képregényeket is. (pl.: Jókai Mór: Szegény gazdagokjából egy román rajzoló: Horea Ghergina rajzolt képregényt a Corvin rejtvénymagazinba, vagy a From Hungary, mely az '56-os forradalom okán fogant.)
Wéber Tomi hatalmas, nyomdatiszta Magyar Ifjúság, Lobogó, Népszabadság sorozatokba futott bele. Minőségi cserével és persze sok-sok ráadással sikerült elcsereberélnem ezeket vele.
Tomi nagyon sok új felfedezést tett, melyeket az antikváriumok és bolhapiacok összes újságának átböngészésével ért el. Hasonlóan nagy segítség volt nekem a Krisztus és Kotász Zoli. Az újak közül Gellért Kristóf és Wölfinger Balázs segítik leginkább ezt a munkát.
Bár egész életemben (tudatosan) arra törekedtem, hogy minden újságképregényből próbáljam megszerezni a legjobb, legélesebb nyomatot, soha nem önös érdekből tettem. (Legalábbis ezt próbálom elhitetni magammal.) Szeretném, ha a közeljövőben valamely képregényes fórumra felkerülnének azok a bibliográfiák, melyeket harminc éve csinálgatok (a wikipédián van is már egy-kettő), és mindezeknek a sorozatoknak a szkenjei, melyek egy letűnt kor, a szocializmus (Április négyről szóljon az ének!) hangulatát idézik.

Képregénygyűjtők Karcagon 2.
Felül: Nagy János, Őrlős Attila, Pandur Lajos és Cserkuti Dávid (aki még nem tudja, hogy valóban gyűjtő akar-e lenni?)
Alul: Ürge László és Kiss Ferenc

Isa pur es homu

Minden ember azt hiszi, hogy örökké él. És ez így is van, mert mindenki örökkéje addig tart, amíg él.
Mudrák Józsi bácsi halála is megrendített, de azt valahogy jóváírta az ember, mondván: leélt már egy életet.
Reményi Sanyit egy kocsmai verekedésben késelték meg, gyűjteménye szétszóródott vagy kidobásra került.
Nagy Jancsit 46 évesen a harmadik agyvérzés vitte el. Ekkorra már teljesen lebénult. Mit is kezdhetett volna kedvenc dobverőivel, amikkel hétvégeken lakodalmas dobosként kereste meg a képregényrevalót?
Gross Petinek végbélrákja volt. 2004 telén úgy felvágták, akár egy dinnyét. Vodkát vittünk be neki a Szatmáry Öcsivel (mert az fertőtlenít), de azt mondta, megváltozik, és nem iszik többet.
Fél év múlva temettük.
Pandur Lajcsi is rákos lett. Valami őssejt átültetést kapott, így nem engedtek be hozzá az Öcsivel, de kívülről láttuk az üvegfalon át. Öcsi lerajzolta, amint kopaszon, egyetlen fogával vigyorog.
Ez az utolsó képem róla.
A Krisztus egy hétvégi nap még kint volt a Verseny utcában. Hazament, leült a fotelbe, hörgött egyet, és vége volt. Elvitte az első szívinfarktus.
Bár tudtuk, hittük, hogy Krisztus feltámadott, de az a bizonyos csak egy névrokon lehetett.
Szatmáry Öcsi abbahagyta az ivást. Egy olyan ember, aki fénykorában egy üveg whiskey-t kivégzett.
[Egyszer valami esküvőn volt, és addig emlékszik, hogy a vázából itta a konyakot. A rendőrök a közeli parkban találták meg, és elvitették a detoxba. Útközben az Öcsi magához tért, és közölte a mentősökkel, hogy titkos akcióban volt. (Rajzolóként és szinkrontolmácsként dolgozott akkoriban a rendőrségnek.) A Katonai Kórházból taxit hívott, és fehér köpenyben próbált meglépni a kerítésen át, ám fennakadt a vasrudakon. Kintről a taxis próbálta húzni ezt a szép nagy, százhúszkilós embert, hátulról meg az ápolók, de végül a kórházi személyzet győzedelmeskedett.]
Lehet, hogy ez most elég riasztóan hatott, de vigasztaljon mindenkit a tudat, hogy nem minden képregénygyűjtő hal meg korán.
Gross Peti örökül hagyta rám a barátját: Gálfi Zoltánt. Zoli japán tolmácsként dolgozott, és egyszer csak úgy érezte, nem tud képregények nélkül élni. Ő vette meg a Nagy Jancsi anyagát, amiből azóta helyre kis gyűjteményt rittyentett.

Holt Gyűjtők Társasága – egy kivételtől eltekintve
Gross Péter, csekélységem, Nagy János és Reményi Sándor

Képregény.net

2005 tájon vásároltam számítógépet, és bolyongtam el a képregény.netre. Írtam a knet egyik motorjának: Manónak, aki a kérésemre megcsinálta a Kissferi levelesládáját, majd később a Képregénykedvelők Klubját.
Ezeken a fórumokon keresztül ismerkedtem meg számtalan új barátommal: Yuyuval és Pedróval, Loupnoirral és Pityesszel, Mannal és Csacsóval, és még sorolhatnám napestig.
Az érdeklődés hiánya végett az év elején majdnem abbahagytam a KKK szervezését, de írt egy pár potentát, akinek adok a véleményére, hogy kár lenne megszüntetni az egyetlen, valóban pártatlan, élő képregényes fórumot, így végül is megkegyelmeztem neki.
Megkegyelmeztem magamnak.
Mert ez az életem.
Sejtem, hogy Zoli 79 nem ilyen cikket várt tőlem. Néhol dagályos, eltér a fősodortól. Nem írtam meg azt sem, hogy nekem 2.534 képregényem van, az Ürge Lacinak meg 6.244 és fél. Igazándiból ez nem érdekel.
Abból a röpke és vidám ötven évből próbáltam szemezgetni, amit a képregények bűvöletében töltöttem el.
Ennek a bűvöletnek, varázslatnak a megélését, átélését kívánom minden képregénygyűjtőnek, -szeretőnek, -kedvelőnek, mely nekem megadatott.

Kissferi tízparancsolata - képregénygyűjtőknek

1. Légy tisztában vele, mi hiányzik a Te gyűjteményedből! Mely számok szorulnak minőségi cserére, és mi a probléma velük?
2. Légy tisztában vele, másoknak mi hiányzik a gyűjteményéből! Jelenleg miket birtokolnak, és mi található náluk feleslegben?
3. Ha szükséges, légy összekötő kapocs közöttük! (Ha valami hiányzik egy gyűjtőnek, a duplumaiból háromszor annyit ad a hiányért, mint annak a valós értéke! Ha valakinek az alapsorából szeretnél elcserélni valamit, kínálj háromszor annyi olyan anyagot érte, ami a másiknak hiányzik!)
4. Ha képregényt nagy tételben vásárolsz, vedd meg azt is, ami éppen nem kell neked! Angróban olcsóbban megkapod, és valakinek biztos szüksége lesz a feleslegre a körben.
5. Ne ragaszkodj görcsösen semmihez! Cseréld el, add el, amit el kell adnod, de vigyázz, hogy csak elhivatott, virtigli gyűjtőhöz, ne nepperhez kerüljön! (Egyrészt bármikor hozzáférhetsz, másrészt dolgaid rendeztével van rá esély, hogy visszaszerezd.)
6. Ha van valami duplumod, ami senkinek sem kell, "jegeld" tíz évig! Vagy borzasztó értékes lesz, vagy nem érdekli a kutyát sem. (És akkor jöhet a következő tíz év!)
7. Bátran add kölcsön gyűjteményed bármely darabját! De csak gyűjtőknek, mert ők vannak tisztában annak valós (vagy képzelt) értékével.
8. Ha lehet, minden hiányodat próbáld meg beazonosítani, megnézni, kézbe venni, vizuálisan lefényképezni! (Így nem fogsz elmenni mellette, hogyha szembejön veled az utcán.)
9. Taníts meg minél több érdeklődőt, gyűjtőt, neppert a képregények ismeretére! Hozd tudomásukra mindennek a reális értékét, ritkaságát! (Mint egy fésű fogai, ők úgy fogják átfésülni az antikváriumokat, bolhapiacokat, lomtalanításokat, MÉH-telepeket és netes piactereket.)
10. És végül: hirdesd az Igét! Bátran oszd meg a tudásod bárkivel, aki nem akarja azt ellopni vagy kisajátítani magának!